G. Kereskedelem

Ez a nemzetgazdasági ág tartalmazza bármilyen típusú fizikai áru nagy- és kiskereskedelmét (azaz átalakítás nélküli értékesítését), valamint az áruk értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását. Az áruk olyan fizikai, előállított tárgyak, amelyekre kereslet van, amelyek felett tulajdonjogot lehet szerezni, és amelyek tulajdonjoga a piacokon történő ügyletek révén egyik egységről a másikra átruházható. Ez összhangban van a fizetési mérleg területén, a G20-ak digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportjában, a digitális kereskedelem méréséről szóló kézikönyvben stb. alkalmazott meghatározásokkal és fogalmakkal
A nagy- és kiskereskedelem az utolsó lépés az áruk elosztásában. Ebből a célból kiegészítő tevékenységeket (lásd a bevezető iránymutatás, xx. fejezet) végeznek, amelyek a kereskedelemhez kapcsolódó számos szokásos műveletet (vagy árukezelést) foglalnak magukban, az áruk átalakítása nélkül. Ezek a műveletek (vagy árukezelések) magukban foglalják például az áruk válogatását, osztályozását és összeszerelését, az áruk (pl. homok) keverését vagy elegyítését, a palackozást (előzetes palacktisztítással vagy anélkül), a csomagolást, az ömlesztett, nagy kiszerelésű áruk szétosztását és újracsomagolását kisebb tételekben történő forgalmazás céljából, a raktározást (beleértve a fagyasztva vagy hűtve tárolást is). Ha az említett tevékenységek nem a kereskedelemmel kapcsolatos szokásos műveletek (vagy árukezelések), akkor a TEÁOR más nemzetgazdasági ágaiban fő-, másodlagos vagy kiegészítő tevékenységként végezhetők.
A 46 (Nagykereskedelem) ágazat és a 47 (Kiskereskedelem) ágazat közötti különbségtétel a vevő típusa alapján történik.
A nagykereskedelembe tartozik az új és használt áruk viszonteladása kiskereskedőknek, más nagykereskedőknek, illetve más vállalkozásoknak (pl. ipari, kereskedelmi, közületi felhasználóknak) üzleti célokra. Szintén ide tartozik az ilyen személyek vagy vállalkozások részére történő áruvásárlás, vagy árueladás során ügynökként vagy brókerként való közreműködés. Az ilyen ügyletekkel foglalkozó vállalkozások közé tartoznak az áruk felett rendelkező nagykereskedők (akik tulajdonjogot szereznek az általuk értékesített árukra), árutőzsdei kereskedők, ipari elosztók, exportőrök, importőrök, beszerzési társulások, illetve a gyártó- vagy bányászati egységek által termékeik marketingje érdekében fenntartott, a telephelyükben azokétól eltérő értékesítési irodák (ahol nem folyik kiskereskedelmi tevékenység), amelyek nem pusztán a gyártó- vagy bányászati egységtől közvetlen kiszállítással teljesítendő rendelések felvételét végzik. Idetartoznak az árutőzsdei brókerek, megbízásos (bizományos) kereskedők, ügynökök és felvásárlók is. Ha a nagykereskedő nem szerez tulajdonjogot az általa forgalmazott áruk felett, akkor a tevékenysége a 46.1 alágazatba sorolandó. Ha a nagykereskedő az áru felett tulajdonjogot szerez, a tevékenységét a 46.2-46.9 alágazatokba kell besorolni, még akkor is, ha a nagykereskedő egy harmadik fél nevében jár el.
A nagykereskedők gyakran fizikailag összerakják, válogatják, osztályozzák a nagytételű árukat, az ömlesztett árukat megbontják, elosztják kisebb kiszerelésekbe és újra csomagolják (pl. gyógyszerek esetében); az árukat raktározzák, hűtik, kiszállítják, üzembe helyezik, részt vesznek az eladásösztönzésben, címketervezésben.
A kiskereskedelembe tartozik új és használt áruk viszonteladása végső fogyasztók számára személyes vagy háztartási fogyasztás vagy felhasználás céljából, a csatornától függetlenül üzletekben, áruházakban, standokon, csomagküldő áruházakban, házaló kereskedőknél, házaló árusoknál, fogyasztói szövetkezetekben, aukciós házakban stb. Ide tartozik az áruk bemutatótermekben (amelyekben a kiállított árukat meg lehet vásárolni), átmeneti értékesítési pontokon keresztül (pl. pop-up üzletek (rövid élettartalmú boltok)), valamint automatizált kiskereskedelmi üzletekben történő értékesítése.
A legtöbb kiskereskedő tulajdonjogot szerez az általa értékesített áru felett, de egyesek ügynökként járnak el, és bizományi vagy jutalékos alapon értékesítenek. Ha a kiskereskedő nem szerez tulajdonjogot az általa által forgalmazott áru felett, akkor a a 47.9 alágazatba sorolandó. Ha a kiskereskedő az áru felett tulajdonjogot szerez, a 47.1- 47.8 alágazatba sorolandó, még akkor is, ha egy harmadik fél nevében jár el.
A TEÁOR nem tesz különbséget az alágazat és a szakágazat szintjén a bolti és az online kiskereskedelmi értékesítés között. A kiskereskedelmi értékesítési tevékenységek többsége mind az üzletben, mind az interneten (valamint más értékesítési csatornákon) működik, és az elsődleges értékesítési módszerek alapján nehéz különbséget tenni a két forgalmazási/értékesítési csatorna között. Az online és az üzleten belüli értékesítés aránya idővel változhat, ami befolyásolja a besorolás stabilitását. A TEÁOR fő osztályozási elve szerint a kiskereskedelmi tevékenységek osztályozása a forgalmazott áru alapján történik, nem pedig az értékesítés módja szerint.
A csomagküldő vagy internetes kiskereskedelmet az eladott áruk típusa szerint osztályozzák.
A nagy- és kiskereskedelmi értékesítés közötti különbségtétel nem az eladott áruk mennyisége alapján történik, mivel a nagykereskedelem történhet darabszám alapján, ahogy a kiskereskedelmi értékesítés történhet ömlesztett formában. Ehelyett a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi értékesítés közötti elsődleges különbségtétel a vásárló típusa. A nagykereskedők általában üzleti ügyfeleknek értékesítenek, a kiskereskedők pedig általában a végső fogyasztóknak adnak el. Ha egy kereskedő üzleti és végső felhasználóknak egyaránt értékesít, és nem lehetséges meghatározni, hogy a vevők többsége üzleti vagy végső fogyasztó, akkor javasolt az eladót kiskereskedőként kezelni.
A gyártó vagy a vállalkozó által biztosított italok keverése a gyártás (C nemzetgazdasági ág) alá tartozik. Ha a kereskedelemhez kapcsolódó szokásos műveletként (vagy árukezelésként) végzik, akkor kiegészítő tevékenységnek minősül, és a G nemzetgazdasági ágba sorolandó.

Ez a nemzetgazdasági ág magában foglalja a következőket is:
- tranzitkereskedelmi tevékenységek, amelyek áruk vásárlásából és egyik vámterületről a másikra történő szállításából állnak. A tranzitkereskedelem olyan háromszögügyletet jelent, amelyben a tranzitkereskedő a saját gazdasági területén kívül két vagy több különböző ország között export- és importügyleteket hajt végre. A tranzitkereskedő az áru tulajdonosa a szállítás során (ez a különbség a közvetítőkhöz képest, akik nem szereznek tulajdonjogot a közvetített áru felett)
- kiskereskedelmi szakosodott és nem szakosodott közvetítői tevékenység, lásd: 47.9
- élelmiszerek vagy italok értékesítése automaták vagy automatizált értékesítési pontok útján

Ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik - magyar kiegészítés: - a minden olyan jellegű összeszerelés, összeállítás, amelyet a kereskedő végez, és amely nem eredményez új terméket pl. lapraszerelt bútor összeállítása, kerékpár beüzemelése illetve felszerelése az ügyfél által igényelt plussz kellékekkel (pl. csomagtartó, sárvédő)

Ez a nemzetgazdasági ág nem tartalmazza az alábbiakat:
- villamosenergia-kereskedelem, lásd: 35.15
- gáznemű tüzelőanyagok kereskedelme vezetékes energiaellátás céljából, lásd: 35.23
- a digitális áruk kereskedelme, a digitális platformokon történő tartalom streamelés és letöltés, pl. e-könyvek, hanganyagok esetében, a J nemzetgazdasági ágba tartozik.
- előre fizetett telefonkártyák és szolgáltatások viszonteladói tevékenysége, lásd: 61.20
- gépjárműjavítás, lásd a 95 ágazatot
- a szövetkezeti társulásokat a fő tevékenységük szerint kell besorolni

Nem ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik - magyar kiegészítés:
- az olyan jellegű összeszerelés, amely során új termék keletkezik, lásd: C nemzetgazdasági ág

Struktúra